A barátnőm most kezdett alakformáló masszázsra járni, és egy speciális diétába is belefogott, aminek főleg az eleje szigorú étrendi szabályokból és az intenzív sport megvonásából áll. Saját tapasztalatból vihogva válaszolom, amikor mondja, hogy majd februárban kezdheti az edzést is, hogy az jó, mert addigra már úgyis lefogynak a népek az edzőteremből. Le vagy el? Kérdez vissza, és természetesen úgy értettem: elfogynak, mert addigra a többség úgyis visszatért az előző évi kerékvágásba, mert elfogy a lendület is. Nem is kérdés, hogy mind próbáltuk már újévre időzíteni a régóta tervezett nagy átalakulást, legyen szó edzésről, fogyásról, ártalmasnak tartott szokások elhagyásáról. Vajon miért érzünk késztetést az európai kultúrában pont a tél kellős közepén megváltoztatni magunkban mindent, amivel addig elégedetlenek voltunk? Milyen ciklusok és hagyományok mentén szervezzük az életünket, és jó-e ez nekünk?

Nem mindig januárban kezdődött az év, az ókori Rómában például márciussal, a tavasz beköszöntével indult az új ciklus, a tél utolsó két hónapját egy ideig el sem nevezték, a mezőgazdasági munkák szempontjából nem volt jelentősége, pihent a termőföld. Később kapott nevet január, a két arcú Janusról, aki a kapuk és átjárók, a kezdet és vég istene volt. Az ember a naptárrendszerrel megalkotta a maga ciklusát, míg a természet azóta is a saját körforgásában halad.

Shiatsu masszőrként az életszemléletemet nagyban alakította a távol-keleti hagyomány szimbolikus látásmódja, ami a telet a víz őselemmel azonosítja, ami az élet keletkezésének és továbbörökítésének forrása. Ahogyan a tél a természetben is, nekünk is pihenést, elcsendesülést, befelé fordulást hoz. A víz elem minőségében szembe tudunk nézni személyiségünk rejtett mélységeivel. A földben lapuló mag is sűríti, gyűjti az erejét, hogy növekedésnek indulhasson, úgy használjuk ilyenkor mi is az idáig összegyűjtött erőinket, hogy mélyebben kapcsolódhassunk önmagunkhoz, valódi szükségleteinkhez. Ennek mentén tapasztalhatjuk meg, hogy a saját mélységeinkkel való találkozáshoz bátorságra és akaraterőre is szükségünk van, amik a víz elemhez tartozó erények, és ha valamiért ezek hiányoznak, megdermeszthet a félelem érzése, hogy nem tudunk szembeni nézni az előttünk álló változásokkal, kihívásokkal. Testi szinten az egyensúlyvesztés jelei megmutatkozhatnak a hidegtől, téltől való irtózásban, derék és gerincfájdalmakban, a szem alatti állandó sötét karikákban, hajhullásban, fénytelen, töredezett hajban, hormonháztartás felborulásában, vese-, hólyag- és fülproblémákban.

Mit tehet értünk az érintés, hogy rátaláljunk azokra az erőinkre, amik segítenek majd tavasszal felszabadítani a szükségesnek gondolt változásainkhoz kellő döntési és cselekvési energiát? Gyakran találkozom a kezelések során azzal, hogy a hozzám érkezők a lazítást is kihívásként és elvárásként élik meg, és csalódnak, amikor megérzik, hogy feszültek és stresszesek. Amikor a terápiás érintés során megtapasztaljuk, hogy milyen állapotban vagyunk jelenleg, az sokszor kifejezetten nehéz érzéseket is hozhat. Ezekkel szembesülni sokkal könnyebb az érintés segítségével, mert a támogató figyelemben megérezzük, milyen elfogadóan együtt lenni azzal, ami itt és most van. Testi szinten ez az idegrendszer kiegyensúlyozódásában nyilvánul meg, megnyugszik a szívünk, kisimul a légzésünk, önregeneráló folyamataink erőre kapnak.

Szóval télen nem érdemes életmódváltásba kezdeni, hagyjuk inkább tavaszra? Bármikor el lehet kezdeni, ha ez egy mélyen gyökerező, megalapozott igény a változásra. Ha azért csinálnánk, mert például elegünk van a kibuggyanó muffin topból, de a legkevésbé sem vágyunk valójában önsanyargató mozgásba vagy diétába kezdeni, a tél inkább ezek lassú, átgondolt előkészítésének kedvez. Érdemesebb ebben az időszakban inkább összegezni, megfigyelni, mitől érezzük magunkat jobban, mi fog segíteni a tovább haladásban, legyen az örömet okozó mozgás, kiegyensúlyozott táplálkozás vagy figyelmes érintés.

Sólyom Brigi